Működik
Most működik az előző bejegyzés linkje!
Virág, lyukas már az oldalad?:):P
Születésnap
Pénteken a Zuram Krisztusi korba lépett. Reggel figyelmeztettem is rá, mire csak annyit dörmögött, hogy reméli, nem úgy végzi...
Mindig nagy fejtörést okoz, hogy mivel is lepjem meg. Karácsony után Ribizlifőzeléknél olvastam egy nekem is tetsző megoldást:)
És kedden megrendeltem a Zuramnak egy kis édes meglepetést, a munkahelyére címezve. Kicsinyke probléma, hogy a küldemény csak ma érkezett meg. A posta , jó szokásához híven, a csütörtökön feladott időgarantált küldeményt (melynek lényege, hogy 1 napon belül megérkezik) sajátosan értelmezte.
A Zuram viszont így is örült neki. Mondjuk meg kellett mondanom, hogy küldtem neki valamit (csak azt nem tudta mit), mert aggódtam, hogy nem hív a csomag miatt és rákérdeztem, hogy nem kapott-e valamit:D
Azt hiszem, máskor is fogom használni:)))
Az a jó büdös - harmadszor
Kicsit már unom, hogy ha egészségügyről írok, akkor mindig ezt a címet kell adnom...
Ma voltunk testületileg (apa, Olivér, Miksa és én) a Heim Pál Madarász utcai részlegében. Vagyis be csak ketten, Miksa és én mentünk. Olivérék csavarogtak.
A bejelentkezéssel nem is volt gond, hamar ment, annak ellenére, hogy a reggeli fagy miatt, a sebészetre igen sokan vártak.
Lent az audiológián is hamar bejutottunk. Leültetett egy nagyon kedves hölgy, majd közölte, hogy sajnos az EGYETLEN babák vizsgálatára szolgáló készülék nem jó. Hol működik, hol nem. Megpróbálta, nálunk nem akart. Végzett egy dobhártya épségét vizsgáló műszeres mérést, az jó lett. Majd a régi, kulcscsomó csörgetős téma jött, szépen reagált rá. Engem is kérdezett, hogy mit vettem észre, figyel-e a hangokra.
Mindent papírra vetett, majd megbeszéltünk egy márciusi időpontot, amikor ismét vissza kell menni és megcsinálják a vizsgálatot. Amúgy is, ha most meglett volna, mégegyszer mehettünk volna, mert egy jó és egy rossz eredmény az kiüti egymást. (Én meg azt, aki lenyeli az egészségügy pénzét!!) Még azzal is vigasztalt, hogy ha baj is lenne, fél éves kor előtt semmit nem csinálnak a babákkal. Hát, köszi!
Azon viszont jót derültünk, mikor kiderült, hogy a SZT. Istvánból küldtek minket, mert a hölgy szerint, az onnan jövő babáknak mindig a bal fülére nem sikerül a vizsgálat:D És ő is elmondta, hogy alapból, ha nincs előzmény, a hallással nem lesz gond.
Ámen!
Úgyhogy, futunk még egy kört, márciusban...
Kategóriák: Napjaink Címkék: Miksa, Vegyes
írta: Szeri
Kafetéria
Én az utolsó munkahelyemen sosem kaptam...
A Zuram szerencsésnek mondható, mert 3 évvel ezelőtt kezdték el náluk ezt a rendszert használni. Mondjuk fizetésemelés helyett. De nem panaszkodunk:)
Eddig nagyon jól kihasználható dolgok voltak benne, a Zuramnak melegétkezési utalvány (ebből megoldotta az ebédjét), iskolakezdési utalvány, internet (első évben az előfizetés összegéig, tavaly már csak 5 ezer forintért), üdülési csekk. Ez utóbbinak köszönhetjük, hogy az elmúlt két évben eljutottunk nyaralni, különben arra nem áldoztunk volna.
"Kedves" kormányunknak köszönhetően, idén "csak" Szép kártya lesz. A többi (amiket mi jól használni tudtunk) nem adómentes. 180 ezer mínuszban, az előző évhez képest.. A cégvezetés pedig úgy döntött, ezt adja és kész. Mondjuk a teljes összeget adják. Ami a buktató benne, hogy két havonta utalnak rá. Az utolsót decemberben. Ezt csak majd jövőre tudjuk felhasználni... A nyaralás így most majd megint augusztusra esik, hogy kellő összeg legyen rajta.
Miért nem lehet ezt egy összegben rátenni? Nehogy jó legyen az embernek....
De azért ennek is örülünk, legalább adnak valamit!:)))
Geeeeee
Mostanában Miksa rákapott a beszélgetésre. Egész rövid idő telt el az első tétova eeeeej-től a mostani repertoárig. Ha tele a pocak és semmi nyűg nincsen, akkor hatalmas vigyorokkal mondja a magáét. Rendesen kiosztja a játszószőnyegén található lepkét, majmot is, nem csak szóban, de püföli is őket.
Szokott hangosan nevetni is, majd megzabálom közben:) Ha kérdezem válaszol, azon az édes kis vékonyka hangján. De a legjobb, amikor hirtelen egyszercsak belekurjant a nagyvilágba és utána mindig nevet is:)))) Annak idején a nagyoknál is kíváncsian vártuk, hogy milyen lesz majd az "igazi" hangjuk, nem a baba gőgicsélős.
Sírni igazán akkor szokott, ha fáj a pocakja. Ha éhes vagy valami nem tetszik neki, akkor csak nyüfög, mozgolódik, meg nem áll a keze-lába.
Fejét emeli ahogy kell, hason evickél, próbál előre jutni. Ha a hátán fekszik, érdeklődve nézelődik. Ha izgatott, jár keze lába. Nekem a hajamat szokta húzni, az apját rendszeresen orrba vágja:)
Ha a testvéreit hallja, mindig keresi őket. Ők is kaptak már Miksa mosolyt!:)
Hát, az van, hogy cumizik. Amikor elkezdődött a hasfájás és csak üvöltött, beszereztünk két darabot. Ha nyűgös, azóta is igényli. Ha elalszik kiköpi, de nem ébred fel rá, hogy nincs a szájában. Barni volt cumis, Olivérnek sosem kellett. Mondjuk olvastam, hogy a harmadik gyerek általában az elsőre hasonlít, sokmindenben.
Egész jól összeszokott a csapat, de azért nem könnyű velük! Sokat használt szavak:
Olivér: Anya, nemőőő! Neeeeeeeeeem! Adideeeeeeeeee! Eném! Ne pittáj! Baniiiii!!! Nem atajom! Nem kéjem! Nem medek! (természetesen mindezeket magas cében legtöbbször)
Barni: De Anya...! De miért? Már megint nekem (én) kell .... Nem is nyúltam hozzá! Az az enyém! Nem adom oda! Menj innen! Nem igaz, hogy nincs egy perc nyugtom sem! Nem kell tanulni, holnap nincs dolgozat!(????ááááááh) Miért én menjek megint elsőnek fürdeni? Majd ha az Olivér is (itt a tetszőleges dolog behelyettesítendő), akkor én is (megcsinálom, alszom...stb.) Olivééééééééééér!!!
Mi: Olivér, ne ordíts! Barni, ne piszkáld! Hagyjátok abba! Barni, menj már tanulni! Hozz egy pelust légy szíves! Tedd vissza a cumiját! Húzd vissza a zoknidat, azonnal! Barni öltözz fel végre! Halkabban! Csukd be a szemed és alvás!
Persze azért nem mindig zajos a ház:) Mondjuk 70:30 arányban, egyelőre a zaj van alul..
(néha azért, szeretnék elköltözni egy lakatlan szigetre, egyedül:D)
Kategóriák: Napjaink Címkék: Barni, Miksa, Olivér
írta: Szeri
Séta a hóesésben
Reggel már szépen szállingózott a hó. Aztán 9 óra után már biztos volt, hogy meg is marad. Fél 10-kor eldöntöttem, hogy kimegy(ünk)ek ellapátolni a havat a járdákról, mert ha nem teszem, később vagy még több lesz vagy nem lesz rá időm.
Először felöltöztettem Olivért és "kicsaptam" a verandára:) Szépen elmatatott kint. Aztán felöltöztem én, csizmát is vettem és kabátot (ááá, cseppet sem volt melegem). Végül jött Miksa, aki eléggé nehezményezte a dolgot, tulajdonképpen végig kiabálta. De amint behelyeztem a babakocsiba, csend lett:)
Először az udvarban lapátoltam. Nem voltunk kint 5 perce sem, Miksa már durmolt. Nem zavarta őt sem kutyaugatás, sem Olivér kiabálás, sem a hólapát hangja, amint a betonon tolom. Azán kimentem az utcára, Olivér kerítésen belül, persze reklamált. Viszont ha kiengedem, akkor képes és kikóvályog az útra. Mikor végeztem akkor mentünk sétálni. Olivér egész szófogadó volt. A kisördög persze próbálkozott kicsalingázni a tiltott területre, de grabancon ragadtam:) Találkoztunk más sétáló gyerekes ismerősökkel és beszélgettünk kicsit. Ekkor Olivért kézen fogtam, meglepetésemre nem hisztizett, szépen várt. Visszafelé lelkesen tolta a babakocsit (velem együtt) és még noszogatott is, hogy gyorsabban:D
Egy órát voltunk kint, jó kis feltöltődés volt. Mi Olivérrel bementünk, Miksát pedig a verandán hagytuk, had aludjon. Ő még egy órát ráhúzott. Addig el is készült a mi ebédünk:)
Olivér száj
Olivér dörömböl a fürdőajtón, apja bent. Szólok neki, hogy ne verje az ajtót, mert hangos és amúgy sem jut be. Mire ő: Anya, te nómális vagy?
Hajnali 6 óra, Miksa nyüszög, odaveszem őt is. Olivér odabújik, majd édes hangon ezt mondja: Olyan cuki!
Kérdezem tőle, hogy hívják. Ő: Keteméti Ovivér. És az öcsit, kérdem. Ő: Keteméti Mísa. És anyát? erre ő: Keteméti asszony!
Játszanak (nyúzzák egymást) Barnival. Egy darabig megy az adok-kapok. Mikor hallom Olivért: Barni, menj a szobádba tanúni, azonnal!
Hétvégén néztem a Mentsétek meg Terézanyut. A műjégen zajlik az esemény. Röstellem, de nem tudom melyik klasszikus szól... Mire Olivér:Anya, méj ezt nézzüt? Én: Mert szeretem és vicces. Ő: de anya, ez nem madar! Én: dehogynem... majd leesik, hogy épp nem magyarul énekelnek benne:)))
Miksa sír az ágyon, épp a konyhában teát készítek. Olivér szalad be, közben már mondja: Ne síjá Mísa, itt vadok! Majd csend lesz. Jön ki, nagy büszkén: Anya, betettem cumiját, moszt nem síj!
Kategóriák: Napjaink Címkék: Olivér, vidámság
írta: Szeri
Addig, addig
Olvasgattam mindenhol a hordozókendőkről, míg ugye én is beszereztem egyet. Azóta több dolgot is megállapítottam.
Nem kellene kezdőként mindjárt egy 5,2 méter hosszú kendőt venni.
Nagyon bénának éreztem magam, mert eleinte sehogy sem sikerült jól magamra kötni és mérgembe rögtön el is akartam adni:)
Nem akkor kell elkezdeni gyakorolni a kötést, amikor a ded ordít.
Tényleg csöndben van benne a gyerkőc, kivéve ha azért kezd orítani, mert éhes.
Biztosabbnak érzem, mint a kengurut.
Hirtelen megnőtt az engem bámulók száma, ha bevásárlunk az osanba. Szerintem sokan csak találgatnak, hogy mi az a púp ott elöl.
Igazából, mielőtt még Miksa nem bújt ki, azt gondoltam, hogy úgy megyek majd bevásárolni (csak eggyel többen), mint anno Olivérrel. Mert őt a hordozóval együtt rákattintottam a bevásárlókocsi végére, ahol általában végigaludta a bevásárlást vagy ha fel is ébredt nézelődött közben. Igen ám, csahogy Barni akkor réges-rég önjáró volt vagy nem is volt velünk, mert suliban volt már.
De most Olivér még nem önjáró (szeretne, csak nem hagyom:D) és ha az mellett, hogy Olivér a kocsiban rendesen ül, még felpattintom a hordozót, akkor szinte semmit nem tudok a kocsiba tenni. Két kocsit meg ugye nem tudok tolni.. Az első két alkalommal, kenguruban vittem. Miksa végig aludt, de én meg mindig frászban voltam, hogy nehogy lehajoljak, elfelejtve, hogy ott van és kiesik. Meg kényelmetlen is volt pakolászni.
Mióta megvan a kendő, ha beérünk az áruházba, szépen magamra kötöm, Olivér meg héderel a kocsiban:)
Vírus
Miért is ne, ha nagy néha kimerészkedik az ember az utcára, friss levegő szívásának okából, akkor valaki benyel egy vírust. Jó-jó ez az enyhe idő, mert nem kell fűteni (annyira), no de mindenki beteg!
Ismét Olivér lett a soros, szegénykém. Hétfőn napközben még semmi baja sem volt. El is mentünk szomszédolni, a gyerekek kint játszottak az udvaron, mi meg közben beszélgettünk a szomszédasszonyommal. Késő délután aztán Olivér panaszkodott, hogy fáj a hasa, fejét megfogva érzékeltem, hogy lázas is. Frankó! Mivel egy ideje erős ellenállást (levegőnemvevős, fulldoklós ordítás ha meglátja, hogy valamit be kell neki venni és már azzal sem mindig lehet átverni, hogy innivalóba rejtem...) tanúsít a gyógyszerek iránt, nehéz menetnek ígérkezett a lázcsillapítás.
Naívan felszívtam az algoflexet, de a szájáig nem jutottam vele. Akkor beleöntöttem málnába, de ugye azt sem fogadta el. Úgy ordíttott, levegőt nem véve, hogy talán az utcán is hallották. A Zuram már kezdte elveszteni a türelmét, kezében Miksával, akit természetesen felvertünk álmából a hadakozás közben. Végül hoztam a kúpot. Azt sem szereti, de még ez az, amit be tudok neki adni, kisebb harc árán. Persze próbált eliszkolni Olivér, fetrenget, hogy ne tudjam levenni a pelusát és közben szintén levegőt nem véve ordított. A hajfestés alatt szerintem már hófehér a hajam... Végül azért a kúp a helyére került és Olivér is lassan megnyugodott. Gondoltam, hogy megint valami hasmenős cuccot szedett össze. Másnapra ütemeztem, hogy veszek valami bélflóra tisztítót és elkezdi szedni. Már erősen bágyadt volt, látszott rajta, hogy nem érzi jól magát. Kis idő múlva, hangosan röhögött Barnival a szobában és folytatta a játékot.
Ez a jó periódus tartott egész éjjel fél 12-ig. Előtte már tapogattam, hogy egyre melegebb, de nem akartam felébreszteni, ha egyszer tud aludni. Ébredéskor süvöltés, kúp beadás, (lásd, mint fentebb..), majd ölbe kéretőzés, ő, aki sosem hagyja magát babusgatni! Végül az ölemben ülve és ringatva megnyugszik és elalszik, becipelem a helyére és én is próbálok aludni. Aznap éjjel összesen vagy 3 órát.
Kedden egész nap sírós, lázas, néha rájön a hasfájás. Csak kúpozással tartható a hője a hőemelkedés kategóriában. Kétszer alszik napközben, ami rá már egyáltalán nem jellemző. Úgy voltam vele, hogy biztos ami biztos, nézze meg a doki is. Délután 5-kor a 3 gyereket becuccoltam az autóba, irány a hatig rendelő doki. Olivér egész virgonc, igaz kapott kúpot. Barni és Miksa kint a járó motorú autóban héderel, mi bemegyünk a dokihoz, ahol szerencsére épp végeznek az előttünk lévőkkel. Olivérrel be. Diagnózis, vírusos hasmenés, bárhol összeszedhető a levegőből. Írtak neki kúpot és javasolták a bélflórát tisztító szer szedését. Kész doki vagyok....
Kedd este óta szerencsére már hőemelkedése sincsen. Naponta egyszer fájlalja még a hasát, de a hasmenés és a nagy görcsök már elmúltak. Aludni megint nem sikerült, mert Miksa 3 óránkénti szopizása közbe, Olivér fél úton beiktatott éjjel 3 extra ivászatot, de legalább a folyadék bevitellel nem volt gond. Szerdára ismét belebújt a kisördög:))))
Koronaként tegnap Miksa megkapta a 2 hós oltását és a prevenart. Csak eme másodiknál görbült le a szája, de amint megpuszilgattam, már vigyorgott is. Éjjel aludt, de reggel már nyügi volt egy kis hőemelkedéstől. A kúpot ő sem kultiválja..
És a száraz tények, amiket rendszerint elfelejtek megírni: 5200 gramm és 61 cm:)
Oltásokról még később írok.
Reméljük ennyi volt egy darabig!
Képes egyveleg
Húúúú
Tegnap voltunk Miksával a gerinc ultrahangon. Nem csalódtam az Istenhegyi Klinikában. Nagyon kedves volt mindenki. A doktor néni egy 50 körüli hölgy, már első ránézésre mondta, hogy biztos, hogy nincs baja a gyerkőcnek, mert az a gödröcske más helyen van, mint ami jelzi a nyitott csigolyákat. De azért végig nézte ultrahanggal is, minden oké! Miksának meg egy szexepilje van:D
Persze az első ott is az volt, hogy rácsodálkoztak, mekkora haja van és milyen édes:)))
Aztán meg, hogy milyen mozgékony is, mert nem akart egy percig sem nyugton maradni. Mászott volna az asztalon, tolta magát ezerrel, tekergőzött az ultrahang feje alatt. Mosolygott is rajta a hölgy, de kérte Miksát, hogy pihenjen egy kicsit, mert így nem tudja megszámolni a csigolyáit:D
Szóval, most megnyugodtunk. Már csak a hallásvizsgálat van vissza, de az majd csak 19-én.
Már két hete nem igazán jutok ide írni, mert a Zuram azóta itthon dolgozik. Jövő héten már csak a két kicsi lesz a nehezítő tényező:))) Akkor jövök vissza!
Az a jó büdös másodszor
Kész vicc ez az egész, komolyan.
Váci kórház, csípő ultrahang szűrés, kötelező. Semmi baja nincs a csípőjének, viszont észreveszik, amit (valószínűleg) már születésekor is láttak, de senki sehova nem küldött vele. Hogy Miksának a farokcsont felett a bőr nem szabályosan nőtt össze, hanem lett ott egy kis bemélyedés. Ezért a váci kórház elküldött minket gerinc ultrahangra, hogy biztos legyen az, hogy nincs probléma. Rá is írták a papírra, Bethesda és a dokinő mondta is, hogy 3 hónapos korig megcsinálják.
Hát, nem csinálják. Sehogy sem. I. számú gyerekklinikán próbálkozzam. Oké.
Nem próbálkoztam. Google, csecsemő gerinc ultrahangra, tulajdonképpen nem ad ki semmit. Végül felhívtam az Istenkúti Géndiagnosztikát, ahol a hölgy nem tudott felvilágosítást adni, de elkérte a telefonszámom és megígérte, hogy visszahív.
Hívott egy férfi (hang alapján srác), megcsinálják, 5-én este negyed 7-kor, mert annyira tele vannak. Kérdezem tőle, ha baj lenne, azt nem látták volna a 4D ultrahangon, hiszen emlékszem, amikor a doki végig mutatta Miksa gerincét és még mondta is, hogy teljesen bezáródott végig. A doki nem válaszolt, csak azt mondta, hogy ha a gyanú felmerül, jobb megnézni. Oké.
De nincs baj, hiszem!
Karácsonyi egyveleg
23-án megérkeztek apukámék. Miután kipakolták az autót, úgy néztünk ki bent, mintha költözni kezdenénk, mindenhol szatyrok és csomagok hevertek:) Pont az altatás kezdetére értek fel és ez kissé elhúzta azt, hogy Olivér az álom manókkal randizzon, de végül győzött a fáradtság.
Én már előkészültem, a másnapi krumpli salátához megfőztem a krumplit, a többi hozzávaló már pár perces meló. Apuék és én (a Zuram nem tudja mit lehet szeretni egy rezgő akármin..), nagyon szeretjük a kocsonyát. De ugye ritkán eszem, mert magam miatt nem készítem. Hát, most bepótoltam az egész évit:) Erzsi mama azon melegébe, hogy felértek, nekiállt főzni. Apukám volt a kukta:)))
Hoztak finom gyümölcs szeletet és pogácsát. Utólag is bebizonyosodott, hogy nálunk ennyi édesség bőven elég volt, kitartott az ünnepek alatt. Főleg, hogy a gyerekek inkább a mézeskalácsomra jártak rá:D
Apu teljesen el volt ájulva Miksa hajától:))) No meg magától a gyerektől is:D Apu nem az a fajta férfi, aki fél megfogni egy pici babát. Ő annak idején engem is sokat dajkált, mert nem bírta a sírásomat hosszútávon:) Így az ünnepekre még két szorgos pótmamát kapott Miksa. Ki is használta rendesen, mert napközben sztrájkol és nem nagyon alszik a kiságyban. Inkább a pihenőszékben vagy rajtam, kézben. Érdekes, hogy éjjel viszont nem csinál belőle gondot, alszik rendesen az ágyában.
Este éreztem, hogy nem vagyok jól, lett hőemelkedés, fájtak az izületeim és a fejem. Reggel mehetett a Zuram gyógyszertárba. Homeós bogyókat hozott, ezt az oscillococcinum bigyót és hatott! Hétfőre már semmi bajom nem volt.
24-én pontosan délre kész volt a halászlé, a sült hal és a krumpli saláta. Erzsi mamának ez a kisujjában van. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy nem szereti a halászlét és a halat magát, de kóstolás nélkül olyan halászlét főz, hogy csak na!
Ebéd után szundi volt és aztán jött az ajándékozás. Legjobban Barni volt bezsongva, alig lehetett bírni vele. Egész délelőtt (annak ellenére, hogy tudja, mi vagyunk az angyalok) azt kérdezte, mikor jönnek az angyalok és hozzák az ajándékokat, meg mikor kel már fel Olivér. Ez az idő is eljött és volt nagy papírtépkedés. Olivér persze nem csak a saját ajándékát, hanem minden becsomagolt tárgyat ki akart bontani. Először nem is érdekelte mi van a kibontott csomagjában, csak tépkedett:D Bejött az is, amit gondoltam, hogy nem szabad odaadni nekik egyszerre az összeset, hanem a három napra el kell osztani. Mert így csak kapkodtak, aztán meg egy játék érdekelte őket.
Minden családtól csak egy ajándékot kaptak, de így is volt dözsölés. És szófogadatlanság miatt lett dupla ajándék is, Barninak. A drágaságom egész nyáron mindenkinél kampányolt, hogy neki milyen sanyarú sorsa van és nincs se telefonja, se mp3(4) lejátszója. Majd mindenki jött hozzám, hogy akkor ő venne a gyereknek. Mindenkit lebeszéltem róla. Megmondtam, hogy nem azért nem kap telefont, mert nincs rá pénz, hanem mert feleslegesnek tartjuk egy 8 éves gyereknek. Az MP3 még hagyján, de tudtam, hogy mindenki csehül áll a válság óta (fincsi kis CHF hitelek) és azok sem olcsók, tehát konkrétan mindenkinek megtiltottam, hogy ilyesmit vegyenek neki. Karácsony előtt ismét lelkükre kötöttem apuméknak, hogy ne vegyenek semmi komolyat. Becsszó, ígérték.
24-e délelőtt, Erzsi mama félrehúz (ő nem az anyukám, hanem apu élettársa), hogy meglesz a kisgyerek álma, megvette a fia neki az MP3 lejátszót. Az jóóóóóóóó, mondtam, mert mi meg MP4-et vettünk neki.... Így most van egy ilyen, meg egy olyan is. Erzsi mamának mondtam, hogy apámtól még kap ezért, mert nem tartotta be amit kértem. Dünnyögött is a fa alatt egy kicsit, de aztán megbékélt:)
Barninak álma volt még egy távirányítós helikopter, amiről sikerült lebeszélnünk, mert ugye én nem tartottam gazdaságosnak (és az árát ehhez mérten drágállottam), hogy egy órában kétszer 5 percet tudja röptetni, mert a többi időben tölteni kell. Nos, ha megvettük volna, akkor ebből lett volna kettő a fa alatt, mert kiderült, hogy apósom stikában megígérte neki, hogy kap karácsonyra egy távirányítós játékot. Mondanom sem kell, hogy nem tud vele játszani, mert még a Zuram sem tudott rájönni arra, hogy lehet a pörgését megállítani, és repülni vele, mert így csak felemelkedni meg leszállni tud vele.... Szóval nem egy egyszerű a vezérlése.
Olivér kapott Duplo rendőrőrsöt, de igazából csak a szirénázó rendőrautó érdekli belőle, meg az, hogyha valaki épp összerakta az egészet, akkor apró darabokra szedje. Nyerő nála viszont a gyurmaszett és egy kis mozdonyból meg vagonból álló vonat. Ez utóbbival alszik is!
Kaptak továbbá mindketten aputól Nerf pisztolyt, aminek a töltényeit rendszeresen az ágy alól kell előkortorni. Vívtak nagy csatát is apuval, ami persze jóóó nagy zsivajjal járt:)
25-én apukám nyomta az ágyat, gyomorbaja volt. Fő a változatosság. Délutánra aztán rendbe jött. És a karácsony további része szinte eseménytelenül telt:)
Majdnem... Mert a Zurammal édeskettesben próbáltak villanyt szerelni, nem sikerült:) Miután többször lecsapták a villanyórát, bojkttáltam további tevékenységüket, hogy majd egy szerelő megcsinálja.
Viszont a helyére kerültek a polcok, kislámpa, felkerült helyére az előszobai fogas is:) Ettünk finomakat Erzsi mama jóvoltából, kicsit tehermentesítve voltam:) Mondjuk többet nem tudtam aludni, de nem vagyok telhetetlen!
Nagyon gyorsan elröpült 4 nap és apuéknak haza kellett menni 26-án.
Ami megint elmaradt, nem készült túl sok kép és persze nem lett ötösfogatos kép sem:( Olivér különösen utálja most a fényképezkedést, de készülök, hogy legalább a 3 gyerekről legyen a fa alatti kép. Hozom őket....
Boldog karácsonyt!
A legjobb idő a lebetegedéshez a karácsony! Hullajóóóóóóóóó...
Még jó, hogy apukámékkal az unokanézés előre le volt zsírozva a karácsonyi ünnepekre, így van mit ennünk és a gyerekeket is pesztrálják!
A szeretet akkor él, ha minden nap igaz.
néhány szép pillanata az évekre nem vigasz.
Akit sokszor megbántottál, talán ma megbocsát,
de ha elfújtad a gyertyát, őrizd meg a fényt tovább.
(Berkes Gábor)
Mindenkinek boldog karácsonyt!:)
Brutál napok
Nem akartam, de végül mégis csak a két törpével el kellett menjek bevásárolni. Meglepően eseménytelenre sikeredett. Miksa végig aludta az egészet (kenguruban), csak épp a pénztárnál ébredt fel, akkor viszont ordított. Ezzel egy időben Olivér állandóan ki akart mászni a bevásárló kocsiból. Kedves idegen hölgy jött és kipakolta a kocsim alját, győztem hálálkodni. Bunkó pénztáros, alig pakolt szatyorban, mindent odatolt én elém, rakjam el én... Kösz!
Miksa megkapta a cumit, csend lett. Gyorsan elmentünk a pelenkázóhoz és megszoptattam. Elmentem egy pisi járatra, majd a kocsi felé vettük az irányt, mert Olivérnek a KFC csirke helyett hamburgerre támadt gusztusa. Bepakolok, rakom be Olivért, mire iszonyatosan elkezd ordítani. Kérdem mi baja, fáj a háta. Aztán elhallgatott. Meki autós rész, kaja kikér indulás haza. Olivér megint elkezd ordítani, de olyan eszelősen, szinte sikít is. Fáj a hasa. Sietünk haza, mondom én és még jobban őszülök, míg hazaérünk. Néha bealszik közben, a következő pillanatban meg ordít.
Otthon kérlelem, hogy pupizzon, hátha az segít, de nem akar, csak ordít. Simizem a hasát, úgy jobb. Percekre elmarad a fájás, de csak nem múlik. Előszedem az algoflexet, bár tudom, hogy bojkottál mindent amit gyógyszernek vél. El is kezd ismét ordítani, ő azt nem veszi be. Győzködöm, hogy elmúlik a fájás és finom málna íze is van. Nagy zokogás, öklendezés és veszekedés árán beveszi. 5 perc úlva elmúlik a hasfájás, enni nem akar, elviszem aludni. Miksa is szopizik közben, de mivel kialudta magát, aludni már nem óhajt.
Délutáni ébredéskor Olivérnek látszólag semmi baja. Akkor együnk, mert az ebéd kimaradt. Beveszi az első falatot, rág egy keveset, majd ordítani kezd, hogy fáj a szája és kiköpi a kaját. Frankó! A szájában semmit nem látok, se bubot, se semmit. Egyedül a fog növesztésére tudok gondolni, mert az még zajlik. A következő 2 nap hasfájás mentesen, de az evést száj fájásra hivatkozva bojkottálva tellik. Szép karácsonyt vízionálok....
Aztán újabb probléma merül fel. Mivel ő is beleesett apjával a hányós-fosós témába, nem igazán barátja a pelenkacsere. Két hétig szenvedett a hasmenéssel. Már pupizni is félt, nehogy tele legyen a gatyája. Ennek örömére pár napig hisztériás romahom kapott, ha szóba került, hogy ki kell cserélni a pelenkát. Nem feküdt a hátára semmi pénzért, sőt úgy hisztizett, hogy levegőt sem vett. Ekkor gondolkodtam rajta, hogy elvonulok számüzetésbe.
Végül elmúlt minden nyavaja és maradtam:) De ez a pár nap embert próbáló volt!
Kategóriák: Napjaink, Betegség Címkék: betegség, Olivér
írta: Szeri
Az a jó büdös
Alap esetben, minden elismerésem az egészségügyben dolgozóknak. Mert nincsenek megfizetve. De ott is csak azoknak szabadna dolgozni, akik hivatásuknak érzik, nem szükséges rossznak a munkát. Ott sem kevesebb az idióta, mint máshol, de ha kiszolgáltatott vagy, akkor jobban kiakadsz dolgokon. Sokszor sikerül nyugiban túlélnem ezeket a szitukat. Viszont ha felszívom maga, akkor puffogok ezerrel.
Miksának a Szent Istvánban az újszülöttkori hallásvizsgálat az egyik fülére nem lett értékelhető. Ezért a Heim Pál kórházba kell(ene) vinni őt most, hogy ismét megnézzék. Az elbocsátó szép üzenetre ráírták a hívandó számot, mellékkel és a bejelentkezésre alkalmas idővel. Hívtam már egy hete azt a számot, soha senki nem vette fel és meguntam, mert csak a pénzem megy. Ma végre valamiért visszadobott a rendszer a központra és élő ember vette fel a telefont. És elmondta, hogy az audiológiára 14 óra után lehet bejelentkezni. Bakker, a kórházi papíron 13-14 KÖZÖTT szerepel!! Oké, akkor hívom később.
Később hívom, megint csak csörög, hatszázszor mellék hívás, mire végre egy idősebb hölgy felveszi a telefont. Mi a panaszunk? 5 hetes, nem volt jó a hallásvizsgálat, mennénk. Ad egy másik számot, hogy ne kelljen a sok beteg közé az Üllői úti részlegre vinni a picit, hanem a Madarász utcába, ott kérjek időpontot. Oké, elmondja, leteszem, hívom a másikat. Nagy büdös semmi megint, senki fel nem veszi a telefont. Kiguberálom a netről a Madarász telefonszámát, a központit és felhívom. Kérdezem a hölgytől, hogy mikor lehet az audiológiára időt kérni, mire közli, hogy reggel 9 és dél között. Nos, ekkor majdnem felrobbantam.
1. A kórházban emlékszem, hogy arról beszélt a doki, hogy majd a Madarászba kell vinnem a gyereket!
2. Mégis az Üllői út telefonszámát írták rá!
3. Nem jól adták meg a bejelentkezésre alkalmas időt és mint a hölgy mondta, nem ez az első eset..
4. Az Üllői úti hölgy mondhatta volna, hogy majd mikor lehet a másik helyre bejelentkezni.
Vagy én vagyok nagy igényű????????
Beszól
Este a Zuram fürdette Olivért. Behozta a szobába, törölközőbe csavarva és elkezdte öltöztetni. Olivér meztelenül virgonckodott, amíg apja le nem "terítette" az ágyra. Alá tette a pelenkát és csomagolta volna be. Most nem tudom, hogy a pelenka volt-e nyenge vagy a Zuram túl erős, de tény, hogy egy darabja a kezébe maradt.
A Zuram meglepődve állt kezébe egy darab pelenkával és ennyi szakadt ki belőle: A......
Mit akart mondani, nem tudjuk meg sosem, mert Olivér megelőzte: Pitába!!!!!
Mire a Zuram: Olivér, nem beszélünk csúnyán (miközben befelé röhögtünk).
Erre Olivér: A manóba!
Olivér ás Barni sokat vannak együtt és sokat nyúzzák is egymást. Zeng a ház néha, főleg, ha én is bekapcsolódom:) Egyik nap, amikor Olivér épp megsértődött valamin, hallom ám: Barni buta vagy, menj tanujni a szobádba!!!
Olivér hintázik, apja löki. Próbálja gyakoroltatni vele azokat a szavakat, amikben valamelyik betűt nem ejti ki vagy rosszul ejti. Olivér egyszer csak megunja és közli az apjával: Ejég vót ebbőj a ülyeséből!!
Rálép a lábamra, sopánkodom. Odajön: Mepuszijom, jó? Máj nem is fáj! (mindeközben tartja a mutatóujját az égnek és hevesen bólogat hozzá..)
Játszik egyedül az autóival. Beszélget is.Majd lehülyézi az egyik autót. Mindjárt korrigál is: Nem ülye hanem buta!
Hát igen, oda kell figyelni a mondandónkra!!
Hasfájás
Mindegyik gyerkőcöm hasfájós volt. De valahogy olyan szerencsésen esett a műsor, hogy nem éjszakáztuk. Eddig...
Miksának szegénynek mindig hajnali 4 óra felé van ez a tortúra:( Igaz, hogy egész nap mennek a szelek nála, de ez hajnalban csúcsosodik ki, amikor semmi sem jó. Se cici, se cumi, se ringatás, se összebújás. Én romokban, mert kialvatlan vagyok és itthon sem tudok úgy működni, ahogy elvárom magamtól (vagy azt hiszem, hogy elvárják mások).
Pedig semmit olyasmit nem eszem. Már az elejétől fogva szinte húson és rizsen, krumplin élek, egy kis zöldséggel feldobva. Nincs káposzta, bab, lencse, borsó, zöldbab, karfiol meg mit tudom én mi:) És mégis, olyan sokszor tekereg szegénykém a puffadástól! Espumisant adok neki, de nem állandóan, nem akarom terhelni a kis szervezetét. Lövésem sincs, mit csinálhatnék vele. Jó mi, harmadik gyereknél... Most tesz-veszelek egy hordozó kendőt, hogy napközben itthon rajtam lehessen, de azért közben én tudjam a dolgomat csinálni, nagyjából.
Amúgy egy tündérpofa, hatalmasakat vigyorog teli szájjal!! Ma is kaptam tőle két ilyet és még gögicsél is hozzá!:) Sokat nézelődik, figyel a bátyjaira is. Ahogy meg Barni pesztrálja, az nagyon édes! Olivért még anno nem hagytuk neki, mert féltünk, hogy leejti. Most kiéli magát:)
Olivér száj
December 6-án olyan hangulatom volt, hogy nem akartam főzni. Enni viszont muszáj:) Így hát, rendeltem ebédet egy szomszédos település étterméből. Azt is felfedeztem a honlapjukon, hogy aznap, minden ételt a Mikulás szállít ki személyesen:D
Nos, amikor megjött, szóltam Olivérnek, hogy öltözzön, mert hozták az ebédet. Nagyon megörült, amikor meglátta, hogy nekünk a Mikulás hozta az ebédet!
Este meséli:
Olivér: Apa, az ebédet a Mitujás hotta!
Apja: Igen? És mit kérdezett a Mikulás?
Olivér: Jó kiffiú vótam?
Apja: És mit mondtál?
Olivér: Ideeeeeeen!!!
Kicsivel később...
Apja: Mit csinált a Mikulás, miután odaadta az ebédet?
Olivér: Beüt az atóba és ejment a muntaejée......
Dióhéjban
A Zuram már jól van, igaz, hogy eltartott pár napig amíg kilábalt a betegségből. Mert ha egyszer nincs idő kipihenni...
Barni nem kapta el (ezt most lekopogtam), a köhögése viszont még nem múlt el, bár már szépen felszakadt aminek fel kell.
Olivérnek vasárnap tetőzött a betegség, akkor dobta ki a taccsot. Bónuszként jön a felső két rágófoga, a 17-18-as. Mostanában kissé nyűgösebb, valószínűleg (bár nem akarta még eltenni láb alól Miksát és nem is bántotta) benne van a féltékenység is. No, meg hogy nincs minden azonnal...
Miksával ma voltunk az egy hónapos státuszon (ez is milyen, ma 4 hete született, de nincs 1 hónapos:D) és a fiatalember magára rántott 1,1 kilót (!) és állítólag nőtt 2,5 centit. Minden a legnagyobb rendben van vele:) 20-án megyünk csípő UH-ra, a fülészetre még nem sikerült időpontot kapnom, állandóan foglaltak. Ja igen, mert a kóházban az egyik fülére nem sikerült a vizsgálat és meg kell ismételni. Valószínűleg még tele volt magzatmázzal (reméljük!). Mondjuk a súlyán nem csodálkozom, ahányszor eszik:) Igaz, nekem egyik gyerekem sem volt az a pár hetesen vagy akár hónaposan átalussza az éjszakát típusú. Barni már elmúlt 1 éves, Olivér pedig akkortól, amikor leszokott a szopizásról és tápszert kapott estére. Hát, majd meglátjuk Miksát, csak egyen, ha éhes:)))))) Használunk cumit, muszáj volt vennem, mert brutálisan hasfájós lett. Talán-talán, most kezd elmaradozni a görcs. Szükséges rossz, de inkább ezt használja, mint az ujját szopja, aztán ha nem ragaszkodik hozzá, akkor elhagyjuk. Tömködni azért nem tömködöm a szájába:D
Hétvégén elvileg jön a barátnőm, kicsit babázni a keresztfiával:) Mi meg gyorsan megejtjük a karácsonyi bevásárlást:D Idén még sajnos egy árva díszités sincs nálunk...