Vajon?
Vajon miért nem található meg egyik Waldorf intézmény honlapján sem, hogy konkrétan mennyi a havonta fizetendő hozzájárulás gyerekenként?
Egy információm van, egy ismerős család akinek ilyen iskolába jár a gyerekük és 3 éve, 20 ezer forint/gyerek volt a havi hozzájárulás. Értem én, hogy alapítványi! Azt viszont nem, hogy aki jajgat a pénztelenség miatt, az hogy tudja beíratni ilyen helyre a gyerekét?
Valamiért ellenérzésem van velük szemben...
Közben találtam egyet, havi átlag 30 ezer!!! Hát, én nem tudom miből fizetném....
Szolgálati
Minden olyan helyet, ahol jártunk és szívesen ajánlunk másoknak is, azt a jobb oldalon kilinkeltem!
Fél év
Hirtelen eltelt fél év és Miksa tegnap betöltötte a fél évet. Nem vagyok nagy hónapfordulót irogató, valahogy nekem az nem megy:) De azért a fél év, az fél év!
Pár hete pótlásként kap tápszert és elkezdtem ismertetni vele az almát. Nem ütköztem túl nagy ellenállásba, mert ízlett neki. Aztán hiába adtam neki keveset, nem sokkal később távozott is belőle... Mostanra értünk el oda, hogy meg is emészti. Ma keksszel dúsítva kapta, mit mondjak, hamar eltűnt. Ebédkor megkínáltam egy kis sütőtökkel, azt is eltüntette. Holnapra és holnap utánra is jut még belőle:))) Nem sietünk, hisz nekik nem a változatosság a fontos még.
Amúgy elérte a 7 kilót és 69 cm. Be nem áll a szája, újabban börrög, nyelvét kis hegyesen kidugja és szörcsögve fúj. Természetesen a sikongatások is megvannak:) Szívesen játszik egyedül, persze ha megunja kell a társaság. Szeret hason lenni, ha megunja visszafordul. Ha valami a közelébe kerül, megpróbálja elérni, megszerezni magának. Próbálkozik a kúszással, de egyelőre még nem nagyon sikerül neki, igazából csak "repülőzik" és maximum megfordul a tengelye körül.
Mindent gyömöszöl a szájába, rág, nyáladzik, de még semmit nem látni az ínyén. Fura is lesz majd, kis fogacskákkal eleinte:D Úgy szeretem a kis fogatlan vigyorait:)
Jaj, úgy rohan az idő:(
A Jampec és családja
Hol jártatok? Sehol!!!
Aki még nem járt a Sehol szigeten és menne valamerre gyerkőcökkel, bátran!
Nem, nem és neeeeeeeeeeeeem
Csinálhatok én bármit, ez a Miksa gyerek nem alszik "rendesen" éjjel. Minimum 5-ször kelünk egy éjjel. Nem hinném, hogy éhes, ha csak pár szívás van cicin és kész, eldobja magát. Este általában tápszert iszik, de ettől sem alszik többet, időben, ugyanúgy felkel max. 3 óra múlva, de sokszor csak másfél telik el és már jelentkezik a fiatalember.
Egyszerűen nem tudom, mit csináljak. Persze cicire teszem, el is alszik, de azért elég fárasztó, hogy mindezt másfél óránként teszi. Napközben 3x alszik, ezek általában 2 óra hosszát tartanak. Így nem mondhatom azt sem, hogy nappal kialussza magát.
Olivér pedig takonykóros:( A legcudarabb éjjelen két nappal ezelőtt átestünk, ma már jobb volt, ő legalább aludt, még ha Dártvéderesen is:)))
Segítsééééééég:)))
Véget ér egy korszak
Holnap beiratás van az óvodába. Olivér is nagyfiú lett... Várom is, meg nem is. Pedig egy gyereket már "elengedtem" így, mégis olyan rossz, hogy már nem csak mindig velem van...
Öltözés és a mumus
Olivér szinte észrevétlenül megtanult öltözni és vetkőzni:) Igazából nem erőltettem vele a dolgokat. Egyszer csak elkezdte, hogy ne én adjam rá a zokniját, hanem ő megpróbálta felvenni (lefelé már régóta ment:D), majd jött a nadrág, amit nem engedett, hogy felhúzzam neki. Igaz, néha most is az eleje hátulra kerül, de őt ez nem zavarja:) Általában a póló és a pulóver, ami nagyobb gondott okoz, akár a le, akár a felvételnél. Egész ügyesen megoldja. Amikor szólt, hogy azt is ő venné le, akkor párszor segítettem neki. Egyaránt a nyak kivágáson akart kibújni a pólókból, ami ugye nem sikerült. Persze rossz felé dugta a kis kezét és így beleragadt. Miután párszor a jó irányba megmutattam neki, azóta már ez sem gond. Néha a bugyival áll harcban, mert nem a jó nyíláson bújik bele, de sokszor ezt csak el átöltözésnél veszem észre, mert őt egyáltalán nem zavarja, hogy csálén áll rajta a bugyi:D Azt hittem, nagyobb gond lesz majd az öltözés-vetkőzéssel, de úgy látszik, hogy bölcsis előélet nélkül is hamar megoldódik a helyzet.
Olivér mumusa, mint anno Barninak, szintén a nagydolog elvégzése, bilibe vagy a wc-be. Mert oda még véletlenül sem, kizárólag a pelenkába. Napközben nincs is rajta pelus, csak alváshoz, ha rövidebb távra megyünk (pl. Vác vagy tegnap a Dunapart) akkor ott sem. Ideális esetben reggel vagy valamelyik pelenkás időszakban elvégzi a dolgát. Nem ideális esetben pedig visszatartja, amíg nem jön pelenkás idő. Nagyon édes, amikor szalad kifelé, szorítja a gatyóját és kiabál,"vigyázzatok fiúk, pisilnem kell"! Kicsit zavaros neki most ez a: van pelenka, nincs pelenka. Mindig megkérdezi tőlem, hogy ha kell pisilnie, hogy anya, most mi van rajtam?:) Remélem, hogy a nyáron majd alakul jobban is, hogy őszre, mire kezdődik az óvoda, akkor rendben legyünk.
Mondd Apa!
Audiológia - pipa
Nos, végre ez is megvan. Sikerült a műszeres mérés, mindkét füle rendben. Vagyis ezt írták: "OAE: mko-on kiváltható emissió. Jelentős halláseltérés nem valószínű". Most akkor meg tudják állapítani vagy sem??
Na, mindegy. Ez a gyerek hall rendesen és kész:)
És két napja elkezdett börrögni is, meg újabb hangokat ad ki és nagyon élvezi! Meg mi is:)))
Képek húsvét környékéről:)
Miksa baba
Rendkívül vidám fickó:) Ha tele a pcak, nem álmos, akkor tiszta mosoly fiúcska. Nagyon szereti, ha van körülötte valaki. Pl. ha Olivér játszik a szobában és ő nézheti. Nagyokat szokott röhögni nekik, meg kell olyankor zabálni őket. Felvenni még nem sikerült, mert a bohóckodáskor általában az én kezemben van Miksa.
Nagy valószínűséggel jön a foga. Állandóan tömi a kezét a szájába, mindent rág, amit elér. Én még nem látok semmit, se fehér csíkot, se mást. Viszont sokat kel éjjel és nyüglődik, pedig nem is éhes. Most már kenem Dentinoxszal és meg is nyugszik, aztán vissza tudom altatni.
A másik amiért nyugtalanabbul alszik (gondolom én), hogy nem csak néha-néha fordul, hanem most már szinte állandóan gyakorolja. Még a pelenkázásnál is ügyelni kell, mert azonnal fordulna hasra:) Egyelőre hátról hasra jobb oldalra, hasról vissza mindkét irányba megy neki. Így el is gurul az ágyon ahova akar. Figyelni kell rá! Balra is próbál fordulni, félig sikerül is neki, de ott még nem találta meg magának a rásegítő láb technikát, így mindig visszafordul, de meglesz az is:)
Kénytelen lettem, egyszer-egyszer tápot adni neki, mert pl. estére ki szokott ürülni a csárda. Igazából nem renget meg annyira, hisz 5 és fél hónapos. Nemsokára elindul a gyümölcsözés is. Annyira nézi már, ha mi eszünk vagy iszunk valamit, mintha enni akarna ő is:) Kíváncsi vagyok, vele is olyan simán megy-e majd a kanalazgatás, mint a nagyobbakkal.
A haja egyre jobban begöndörödik, lassan kisbirka feje lesz:D
H az apja hazaér, ő is kiköveteli magának a babusgatást, mert különben jön a ritka sírás! Elég sokat beszél,, kiabál, énekel, attól függ, milyen kedve van. Nagyon bírom, amikor a tesóinak szövegel:)))
Ezek is csak mi lehetünk...
Nos, a Zuram kapott Szép kártyát. Amikor megjött, annak rendje és módja szerint, aktiváltam a kártyát (lásd: előző poszt...) és szépen a borítékkal együtt az asztalán hagytam.
Húsvét előtt kérdezte, hol van, mert be kell vinnie a cégbe, valamit kell vele csinálni. Mondtam hol van, meg is találta, el is vitte. Megcsinálták amit kell vele és a kártya azóta, fel nem lelhető helyen van! Kerestük itthon, feltúrtunk már mindent, de sehol sincs. Kereste a Zuram is, táskában, cégben, de ott sincs. Ő arra emlékszik, hogy a cégben elintézte amit kell és betette a táskájába, de a továbbiakról halvány fogalma sincs.
Ez meg úgy derült ki, márhogy a kártya nincs meg, hogy meg akartam lepni őt, hogy a jövő heti igen hosszú hétvégén elmenjünk pihenni Várgesztesre. Lustanyunál olvastam róla és nagyon megtetszett. Végül is lebuktam, mert kérdeztem hol a kártya, meg hogy mennyire vannak sürgős dolgai azon a héten... Na, de ugye kiderült, hogy nincs kártya, anélkül meg bajos fizetni, ha az embernek amúgy nincs rá kerete.
Mi is a teendő ha nincs kártya? Ezt is le kell tiltani. Én őméltóságom felmegy a netre, hogy belépjen a weboldalra, csakhogy nem enged és pimaszul azt mondja, hogy a kártyatulajdonost nem tudja azonosítani. Felhívom az erre kitalált vonalat és megpróbálom a kártyát letiltani, amire a gép azt mondja, hogy sikertelen. Ekkor már igen nyűgös vagyok, így is úgy is, mert már tudom, hogy lőttek a jövő heti pihenésnek. Ismét telefonálás, élő emberrel kívánok beszélni. Had ne részletezzem a Csányi birodalom telefonos ügyfélszolgálatát, többször megszakad közben a vonal, miközben kapcsolnak ide vagy oda. Végül azért csak sikerül, de messze nem voltam már nyugodt. Itt már fél óra telefonálgatásnál jártam. A hölgy kérdi a kártyaszámot, majd megdöbbenésemre azt mondja, hogy ilyen kártyaszámot nem is lát a rendszerben, de a Zuramat sem. Hát, frankó! Hívjam a rendszerbárakármit és ott kérdezem meg mi a teendő, biztos elrontottak valamit. Kapok egy újabb telefonszámot. Kérdésemre még elmondja, letiltani én letudom, de újat csak a tulajdonos tud rendelni.
Hívom a Zuram ( akik épp egy 3 napos távollétre készülnek, előadások sorozatára), hogy mi is a helyzet. Persze értetlenkedik, meg ő akkor most mit csinálhatna? Semmit bakker, süvöltöttem a telefonba, nekem elég volt ebből, teszek az egészre és lógva hagytam a vonalon. Olyan szinten ideges voltam, hogy fel tudtam volna robbanni. Miksa persze telefonálás közben felébredt, sírt, de ha már egyszer sikerült beszélnem valakivel, gondoltam megoldom a dolgot. Ez is idegesített, meg hogy nem igaz, hogy ennyire bonyolult minden és a Zuram meg értetlen.
Fújtattam kettőt, bőgtem egyet, megetettem Miksát és próbáltam Olivért álomba imádkozni, mivel már elég zakkant volt ebéd után.
Csörög a telefonom. A Zuram. Hogy a főnöke márpedig belépett a weboldalon, senki nem használta a kártyát és akkor most le tudom tiltani. Hogy mi volt a hiba? Az én drága Zuram, a kártyaszámban két számot FELCSERÉLT!! Még jó, hogy nem létezett az a kártyaszám és a rendszer sem engedett be...
Miután a dedek elaludtak, letiltottam azt a nyüves kártyát. A Zuramat idézve, persze valami bagatell helyről fog előkerülni, de most már mindegy. Csak az fáj, hogy mostanában nem lesz rá alkalom, hogy elmenjünk Várgesztesre:(
Öröm az ürömben, hogy nem az augusztusi nyaralásunkkor derült ki, hogy nincs meg a kártya, mert akkor nem is tudom mit tettem volna!
Ki az aki dolgozik?
A Zuram a héten ismét nincs itthon, megkezdődtek a céges konferenciák. Írt egy sms-t reggel, melyben panaszolja, hogy alig 5 órát aludt, de azért tigris!
Ez nálunk rendszeres ütköző pont, mármint, hogy ki mennyit alszik.
Ő: Megint alig aludtam, sokáig dolgoztam, aztán meg forgolódtam.
Én: Én is vagy 5 órát, azt is részletekben.
Ő: De én dolgozom!!
Én: Mert én itthon süttetem a hasam...
Szóval, ebben nem igazán egyezik a véleményünk, hogy igenis én is dolgozom, csak másképp. De szerinte én, nem lehetek fáradt, mert egész nap itthon vagyok. Jah, és mindenre ráérek.
Húsvét és keresztelő
Én nem értem azokat, akik kitalálják, hogy mikor lesznek az iskolai szünetek. Miért volt jó, hogy a tavaszi szünet, az pont húsvét előtt van? Ráadásul ezek a szünetek mintha szabadon választott irányba mennének el. A keresztgyerekeimnek április 5 - április 9-ig volt, ami igazából azt takarja ugye, hogy húsvét előtti csütörtök, péntek és maga a húsvét hétfő. Bazi nagy szünet! A Barniék szerencsésebbek voltak, ők április 4-től 10-ig voltak itthon. Fel is kerekedtünk és kedden kora délután én a gyerekekkel utnak indultam Pécsre vagyis mellé, a barátnőmékhez.
Nagyon vártuk már mindannyian, én, hogy egy kicsit levegyék a gyerkőceimet a vállamról, a gyerekek meg a zsiványkodást várták. Olivér, mint egy kiskirály, mert a két lány és most már a nagyobbik keresztlányom barátja is, kényeztetik, mindig van, aki játszik vele.
Kis üröm az örömben, hogy ugye a lányok még szerdán suliban, nagy üröm pedig, hogy szegény barátnőm szinte végig dolgozott. Azért volt 3 napunk, amikor kicsit többet voltunk együtt. Az idő ismét nem fogadott minket a kegyeibe. Szerdán még egy szál bodyban !!! ült Miksa a kocsiban és így is folyt róla a víz, míg vasárnap bundazsákban, óriási szélben mentünk a keresztelőre.
No, de ne szaladjunk ennyire előre. Volt nagy örömködés, amikor megérkeztünk:) Barátnőmmel épp a város határában "futottunk" össze, gyors félreállás, pusziszkodás (és a többi autós feltartása, mert keskeny az út és miattunk még félre sem tudtak állni) és robogtunk a lányokhoz. Hirtelen 4 gyerekkel és két "fél" gyerekkel ( Viki és a barátja, majd 18 illetve 19 évesek) találtam magam otthon:D Jó kis zsivaj kerekedett és hamar fürdésre került a sor. Persze a kicsik is fel voltak pörögve, még Miksa is, így a szokásos fél kilenc helyett, úgy tíz óra magasságában aludtak el. Viszont Miksa elég jól aludt odalent, szigorúan 3 óránként evett, semmilyen plusz kelés vagy nyafogás részéről nem volt. Itthon meg előtte és sajnos azóta is, sokkal sűrűbben kelünk:(
Szerda reggel is megvolt a szokásos 6 és fél 7 közötti kelés, ami akkor még jó volt, lévén a gyerkőcök suliba mentek. Mi pedig a reggeli szöszölés után a nagynénémhez. El lehet képzelni, amint megszálltuk, az amúgy (legnagyobb sajnálatára) gyermektelen 71 éves nagynéném, ahogy minden féltve őrzött relikviát pakolhatott vissza Olivér után. Biztos vannak olyan gyerekek, akik soha semmihez nem nyúlnak, de nekem valahogy nem olyanok vannak. Olivér sikeresen letörte egy kis csacsi fülét, pont azét, akinek sok-sok évvel ezelőtt az öcsém letörte a lábát, de szerencsére megragasztható, ez a nem mai darab. Másfél óra után berekesztettem a gyűlést és nagyobb károk nélkül távoztunk a helyszínről. Amúgy nagy örömet szerzünk a nagynénimnek, amikor csak megyünk, de azért egyszerre általában csak egy gyereket szoktam vinni, de most ilyen körökre nem volt idő. Hazaérvén ebéd és a kicsiknek alvás. A délután hamar elment. Vikiék Olivért pesztrálták és már Miksát is meg merték fogni, de azért leginkább az ágyon fekve vigyáztak rá. Este Barnit elfuvaroztam a keresztanyjához, ő ott töltötte az időt szombat délelőttig.
Csütörtök délelőtt elvoltunk otthon, ebéd és szieszta után, megrohamoztunk az egyik pécsi kínai üzletet, hogy (jó drága pénzért) vegyek magamnak egy alkalmi nadrágot, ami jó rám... Maradt rajtam pár kiló, ami derék és csípő tájékon nem akar elhagyni és nem fértem bele semmibe, ami itthon volt. Olivér anyósomékkal volt, barátnőmék elvitték Miksát én pedig egyedül garázdálkodtam. Aztán miután kiköltekeztünk, Miksát felpakolva elmentünk egy másik, öt nappal idősebb kislányt és anyukáját meglátogatni. Persze a fényképezőgép, az otthon figyelt... Andival még tavaly találkoztunk utoljára, nyár közepén, amikor még mindketten a pocakunkat toltuk magunk előtt, most meg két "nagy" öt hónapost:) Vacsorára pont hazaestünk. Barátnőm aznap nem ment dolgozni és egy lakomával várt minket:) Este a szokásos hangzavarral telt, de a kicsik hála az égnek hamar elaludtak. Mi pedig tudtunk beszélgetni.
Pénteken délelőtt apukámékhoz mentünk, hogy ők is kicsit unokázhassanak. Nagyon finomat ettünk, papa a két unokával jót durmolt:D Én meg ismét élvezhettem, hogy mások pesztrálják a törpéket. Az idő itt már elromlott, esett és fújt a szél, nem nagyon lehetet kint játszani. De azért Olivér motorozott:) Délután anyósékhoz mentünk be, aztán "haza".
Eredeti tervek szerint, péntek éjjel csatlakozott volna a Zuram hozzánk, de végül is csak szombat délután érkezett vonattal. Szombat reggel a két törpét elfuvaroztam anósékhoz én pedig kozmetikába mentem, hogy némi szőrtelenítés és arc frissítés után térhessek haza. Beebédeltünk (jé, mindig csak eszünk:D), aztán a kicsik bealudtak. Kimenetm a Zuramért az állomásra és kicsit élvezve, hogy csak ketten vagyunk, beugrottunk egy áruházba megvenni még amit addig nem vettünk meg. Aztán iszkiri a törpékért. Este át a barátnőmékhez. Jó fáradt volt már mindenki.
Szombat este a barátnőmnek dolgozni kellett menni, vasárnap reggel jött haza délben volt a keresztelő és ő lett a keresztanyja Miksának. El lehet képzelni, szegény mennyire volt fitt. Délelőtt megpróbált pár órát aludni, de hát voltunk annyian, hogy nem sokat sikerült neki. Fél 11-kor elzavartuk mindenkit a misére (meg is kaptam érte a beosztásom:D), aztán 3/4 12-re mi is odaértünk. Még nem volt vége, bemenni meg nem akartunk, kint meg majdnem elfújt minket a szél. Még a szerencse az volt, hogy nem esett. A keresztelőt a pap nem egészen 15 perc alatt elintézte, így az éhes banda útnak indult az étterembe. (mondom én, hogy csak ettünk:D) Miksa nagyon jól viselte a keresztelőt is, egy hangja nem volt, a vízöntésnél sem nyikkant meg. Volt egy másik baba, szegény az úgy sírt, nem is tudták megnyugtatni. A szülők feszültsége végül mindenkire ráragadt, pedig senki nem neheztelt rájuk. Igaz, a pap is megkérdezte, hogy nincs-e egy cumijuk? De nem volt. Na, szóval az étterembe egy kis kézről kézre járás, majd tankolás után Miksa bealudt, így nyugodtan meg tudtuk ebédelni. Hazafelé még beugrottunk anyósékhoz, mert ott akkor jött csak a nyuszi. Após és az Zuram a napi stressz levezetésére, pár pálinka elfogyasztását kezdeményezte. Estére visszatértünk a barátnőmékhez.
Hétfő reggel, miután minden gyerek megkapta a maga regelijét, összepakoltam a cuccaink. Mire a Zuram feltápászkodott, már csak be kellett pakolni. Persze ez sem volt zökkenőmentes, mivel a csomagtartóban lévő ( de barátnőméknél maradó) babakocsit nem vette ki a Zuram, így kétszer kellett neki be és kipakolni. Minden voltam csak jó lány nem, hogy nem hívtam fel a figyelmét a maradó tárgyra. Pedig ő is tudta, hogy azt két hónapja oda levittem, hogy lent is legyen egy... Nagy búcsúzkodás után, beugrottunk még reggelizni apuékhoz, majd indultunk is haza. Kora délután, jó fáradtan, hazaértünk....
Valami van a barátnőmék házában, mert Olivér annak idején ott indult el, Miksa pedig ott kezdett el igazán fordulni, hasról hátra ls fordítva illetve ott jól aludt. Azóta itthon már nem lehet a nagy ágyon hagyni, mert gurul:)))
Csirr és csörr
Eddigi életünkből valahogy kimaradtak a szokásosnak mondható ablak törések. Vagyis egészen két héttel ezelőttig.
A Zuram szokás szerint, szombaton is dolgozott, épp vártuk haza. Miksával a nappaliban épp szopizás után üldögéltünk, amikor látom, hogy a Zuram nyitja az ajtót. Szinte ezzel azonos pillanatban nagy csörömpölés, Barni felcsattanó hangja: Olivééééééér... és utóbbinak hangos sikítása. Miksát szegényt, majdhogy nem úgy dobtam le az ágyra, rohanok be a szobába. Szerencsére a kitört ablak egyiket sem sértette meg, csak Olivér Barni kiabálásától ijedt meg. Persze én is süvöltöttem egyet, kiadva a feszültséget. Mintha nem százszor mondtuk volna, hogy nem fociznak bent. Ezt a kisebb gumilabdát nem volt szivem az udvarra dobni. Hát, most Olivér, mint kiderült nem rúgta, hanem kidobta az ablakot.
A jó, hogy egyiknek sem lett baja, az üvegeztetés meg talán nem dönt romba minket. Azért az ilyent is kihagynám, úgy minimum 9 évre megint:)
Na és persze ezen megint mi felnőttek rúgtuk össze a port. A Zuram ugyanis hozta a másik szobából az ablakszárnyat, hogy majd felteszi. De azt nem figyelte, hogy a háromszárnyú ablak a két szobában, pont fordított elrendezésben van, így lekapott ugyan egyet, de az nem volt jó. Én ezt, miközben cipelte a szobába, szóvá is tettem, szép halkan, de ő idegességében, csak annyit süvöltött, hogy Mer mér nem??? Én meg ráhagytam. Aztán nem szólt semmit, csak visszavitte. Végül is egyik ablak sem lett oda jó, mert még véletlenül sem egy helyen vannak a két ablakon a zsanérok.
Most rám vár, hogy beüvegeztessem az ablakot:)
Kategóriák: Napjaink Címkék: Barni, Olivér
írta: Szeri
Dumaláda
Haladunk a szobatisztaság rögös útján. Többször előfordul, hogy a nagy mese nézésben, nem jut időben a bilire és bepisil. De az esetek nagy részében ügyesen és egyedül lerendezi a dolgot, sokszor nem is mondja, csak látom az eredményt a biliben. Időnként megkérdezem tőle, hogy nem kell-e pisilnie vagy csak szólok neki, hogy menjen.
Ma épp a konyhából jöttem be, mikor szembe jön velem, nadrágját szorítva, hogy pisilnie kell. Uccu mondom a bilire, de tartsa vissza addig. Tatom, mondja ő. Letolja amit kell, ráül és elvégzi dolgát. Többször kipisilt a biliből, ezért mindig mondjuk neki, hogy a kukacát picit szorítsa le, hogy ne kifelé jöjjön a cucc. Így is tett ma, megdicsértem érte.
Én: Na látod, milyen ügyes voltál, nem ment mellé semmi!
Mire ő: Igen anya, ez a tőténet!
Eszem megáll:))))
Nagyon nem szeret pakolni, általában, mint a többi gyerek. Néha az első szóra szépen elpakol, de van, hogy megmakacsolja magát. Ilyenkor vagy szegény Barninak kell vagy felajánlom a segítségem, hogy közös erővel tüntessük el az autó, kocka és még ki tudja milyen kupacokat. Többször elhangzott szájából utána ez a mondat: Anya, jó munkát végeztünk!
Anyósom vigyázott rá a húsvéti szünetben többször. Ő is mesélte, micsoda szövege van neki, kifekszenek tőle. Mesélte, hogy kint játszottak az udvaron és valamit matatott Olivér a kerítésnél, majd egyszer csak ezt mondta: Bakker! Én meg azt gondoltam magamban, még jó, hogy csak ezt mondta:D
Ragad rá minden, mint a kosz:)))
Nem tudom, hogy mennyire általános, de annak idején a Barni is és most Olivér is, a felhangosítod helyett, a felhalkítod szót használja. pedig nem is hallhatta a Barnitól:)))
Jobb lenne néha számolni...
Ma reggel a királyi tévében volt egy riport, hogy milyen dolog is az, hogy a Budapesti Állatkertbe a családi jegybe csak két gyermek számít bele és így mekkora hátrány ez egy 3 vagy több gyermekes családnak. Akkora, hogy el sem viszik az összes gyereket, csak kettőt, ha mennek.
Nyilatkozott a NOE-től is egy hölgy, hogy ez imigyen milyen igazságtalan, a nagycsaládosokkal szemben. Nem ragozom. Viszont álljon itt a számítás:
Jegyárak:
felnőttjegy 2.100.-
gyerekjegy (2 éves kor felett) 1.500.-
Családi jegy (2 felnőtt+2 gyerek) 6.100.-
Kiegészítő gyerekjegy (családi jegyhez) 1.100.-
Tegyük fel, hogy megy egy 5 tagú család, 2 felnőtt és 3 gyerek (mert ugye ez a kifogásolt)
NEM családi jeggyel kerülne:
2 felnőtt 4.200.-
3 gyerek 4.500.-
Összesen: 8.700.-
Családi + kiegészítő jeggyel:
2 felnőtt + 2 gyerek 6.100.-
+ 1 gyerek 1.100.-
Összesen: 7.200.-
Most akkor megint miért a felháborodás???? Nem elég kedvezmény 1.500.- ???
Azt most hagyjuk figyelmen kívül, hogy alapban nem olcsók a belépőjegyek, de megértem, mert valamiből fent kell tartani az egészet.
De itt nem is az ár, hanem "miért csak két gyerek van a kedvezményes családi jegyben" volt a felháborodás oka. Csak azért, mert nem az van kiírva, hogy családi jegy 1 gyerekkel, családi jegy 2 gyerekkel, családi jegy 3 gyerekkel, stb. mondjuk ismerek olyat, akinek 10 van... Szerintem korrekt a kedvemény, csak el kellene gondolkodni!
Most ez komoly???
Én már nem is mondok semmit... Csak anyázok itt magamnak.
Az elmúlt időkben próbáltam időpontot kérni a Heim Pál bőrgyógyászatán Dr. Szalay Zsuzsannához, mivel a honlapjukon ő van megjelölve, mint éranyajegy vizsgáló orvos. Hol megkértek, telefonáljak máskor, hol elfelejtettem a 10.30-12 óra közötti időben telefonálni. A körzeti doki már akkor szólt, hogy hónapok múlva lesz időpont, amikor ide adta a beutalót.
Az előbb közölte velem egy hölgy, hogy nincs időpont a doktornőhöz. Kérdezem egyáltalán? Mire ő, szeptemberre! Bazzzzzzeg! Vigyem ambuláns vizsgálatra a gyereket, (reggel 7-kor odaülsz és 10-ig van rendelés és majd valamikor sorra kerülsz) vagy magánrendelés. Hát egészségügy, kapjátok be!
Minden parlamentben ücsörgő ***kalap! Nem fizetek TB-t és majd megyek mindennel magánrendelésre, OKÉ????
Púp hátán púp....
3 napja, ha csak ránézek Olivérre, mindig az jut eszembe, ha lefényképezném és kitenném a képét, még valaki feljelentene, hogy verem a gyereket... (és ilyenkor eszembe jut az, hogy hány hasonló kép kering fészbukon is, aztán nem is verik a gyereket...)
Történt ugyanis, hogy egyik délután szomszédolásból hazaérve, még nem akaródzott Olivérnek bejönni, így az udvarunkon motorozott, Barni pedig rollerezett. Én épp bevittem Miksát, jövök kifelé, mikor Olivér sírását hallom. Barni már vigasztalja és hozza ölben. Hát, angyalom, hajtott a motorral, de ahelyett, hogy előre nézett volna, hátrafelé lesett és fékezés nélkül a kapunak hajtott. A gáz az, hogy egy régi (kerítés és) kapu, olyan hülye hegyes minta van benne. Na sikerült ennek nekiesni. A szerencse az volt, hogy az orránál találta el, nem a szeménél. Először csak a horzsolás látszott, de másnapra a vártnak megfelelően belilult, most épp sárgás zöld színben pompázik az orránál és a szeme körül.
Ehhez társult tegnap egy újabb púp, mert hiába mondom neki, hogy ne labdázzon bent, csak azért is. Begurult a labda a sarokba, ahol nekünk egy ajtó is van. Nagy igyekezetében, ahogy hajolt a labdáért, persze lefejelte az ajtófélfát...
Így most elég jól néz ki...
De egyébként ilyen kis hebehurgya, mert pl. a fürdőben vetkőzés közben is tud úgy lehajolni, hogy a fejét vagy a száját a kád szélébe beverje....
Remélem kinövi:)))